Magyarországon 2015 óta az érettségi bizonyítvány megszerzésének feltétele a kötelező tantárgyak -, valamint a választható teljesítésén túlmenően az ún. 50 óra iskolai közösségi szolgálat. E tevékenység lehetőséget biztosít a fiatalok számára, hogy az iskolapadban elsajátított tudás mellett, nem formális módon kerüljenek közelebb saját közösségeikhez, illetve annak érzékenyítő hatása sem elhanyagolható.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a mai modern társadalomban milyen tudások elsajátítása mégis a legcélravezetőbb, s mi az, amit örökül hagyunk, vagy átörökítünk a felnövekvő generáció számára. Vajon elméleti vagy gyakorlati tudásra van inkább szükségük, ahhoz hogy érvényesülni tudjunk a munkaerőpiacon? Természetesen egyik sem marginalizálható, viszont ezen tudások átkonvertálása a közoktatásba már intézményenként szignifikánsan változó képet mutat.
A szocializáció folyamata révén gyermekeink megtanulhatják a környező társadalom kultúráját, normáit és értékeit. így válva biológiai egyedbő társadalmi lénnyé. A folyamat szempontjából kiemelkedően fontos intézmény az iskola! A tankötelezettség kezdete a betöltött 6-8. életév, melytől fogva a család mellett belép egy újabb szocializációs szintér. Ahol a diákok feladata egyre inkább diverzifikálódik. Úgy, mint egy újabb kötelezettség 50 órában. S ha a meghatározott tevékenységek közül jól választ, s egyáltalán szabadon választ a gyermek, akár egy életre szóló pozitív élménnyel is gazdagodhat, mely további kihatással bír a későbbi pályaválasztásnál.
Magyarországon az idősek aránya a teljes népességen belül növekvő tendenciát mutat. A születéskor várható élettartam pedig kitolódik. Az idős népesség számos kihívással és problémával szembesül manapság. Felgyorsult globalizált világunkkal nem könnyű lépést tartaniuk. A generációs szakadék pedig egyre nő, melyet a közgondolkodás sztereotípiái tovább erősítenek. Ahogy a családszerkezet és annak funkciói átformálódtak az elmúlt évtizedekben, a korábban alapvetőnek tartott termelés vagy fogyasztás sem feltétlenül a családon belül valósul meg napjainkban. Idősek és fiatalok többnyire már nem alkotnak egy háztartást, a társadalmi mobilitási folyamatok pedig szintén kedvezőtlenül alakulnak a két generációt tekintve. Sem idejük, sem lehetőségük nincs már a találkozásra annyit, mint néhány évtizede. A fogyasztói társadalom az individuumot helyezi a fókuszba, ezzel szemben az erős, megtartó közösségek, melyek tagjai több generációból kerültek ki, mára már devalválódni látszanak.
A felnőtt generáció feladata, hogy átörökítsen bizonyos szociális mintázatokat, úgy mint az idősekhez való viszonyulás, vagy szolidaritás. Ezen túlmenően pedig az oktatási tevékenységet folytató szakembereknek kezdeményezni, vagy legalább támogatni kell minden olyan tanulási formát, ahol a generációk közelítése a cél. Erre kiváló például szolgál a pécsi Nevelők Háza Egyesület által működtetett „Computeria Pécs” elnevezésű program, mely keretei között nyugdíjasok tanulhatják meg a számítógép és okostelefon használatának alapjait. E tanulási folyamatba a szervezők bevontak arra felkészített középiskolás diákokat, akik a tanulási tevékenység ideje alatt, és azon túl mentorálták az időseket. A program nem csak példa értékű, de modellként is alkalmazható. Bár konkrét hatásvizsgálat nem történt, de a résztvevők „tanórákon” túlnyúlóan még mindig, s már sokkal inkább altruista módon, kvázi önkéntesként segítik az időseket.
Előadó:
Nyers Szilvia tanársegéd
PTE-BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszéke
A program "Az egész életen át tartó tanuláshoz hozzáférés biztosítása” - EFOP-3.7.3-16 konstrukció, „Pécs, a tanuló város” c. projekt keretében valósul meg.