„Az újabb kor mindég növekvő figyelem, és méltánylattal viseltetvén a művészetek eránt, ezek közül a zene, és ének, mint a lélekre legkellemesben ható eszközöknek nyújtá, és méltán, az elsőséget. ’S mennél műveltebb a nemzet, mennél magosabb fokán áll a polgárisulásnak, annál nagyobb gondot fordít ezen művészet emelésére, és tökélyetesbítésére. Ezen hatáskör a legműveltebb nemzetek példái utánn egyrészrül a kormánynak, másrészrül magány társulatoknak jutott osztály részül. Egyesek anyagilag , és szellemileg segíthetik ugyan elő a közczélt: azonban sokkal hatályosabban működnek e téren a központosított erő, a vállt vállhoz vetés, és egyetértés, szóval a társulatok…”
Ezekkel a gondolatokkal kezdődik a később oly sok sikert arató Pécsi Dalárda első, 1847-es alapszabálya, majd így folytatódik: „… Íly társulat alakult Pécsett több zene barátok, és műkedvellőkbül, mely egylet ’Pécsi Dalárda’ nevezetet vévén fel, czéljául a négyes kardallok (vocal, quartette) a lehető legpontossabb bétanulását, ’s ezáltal a zenevilágban eddig legszebbnek ösmért hangszert: az emberi hang minél nagyobb tökélyre leendő kiműveltetését tűzte ki.”
Dr. Vargha Dezső nyug.főlevéltárnok előadása
Közreműködik: Pécsi Kamarakórus
Vezényel: Tillai Aurél
A program "Az egész életen át tartó tanuláshoz hozzáférés biztosítása” - EFOP-3.7.3-16 konstrukció, „Pécs, a tanuló város” c. projekt keretében valósul meg.